2021. április 10., szombat

Álom

 Apukámról álmodtam az éjjel. Megtörténik sokszor, bár nem elégszer ahhoz, hogy az emberlánya el tudja fogadni, az elfogadhatatlant, konkrétan, hogy soha többé nem lesz már Apukája és soha, de soha többé nem fogja úgy megölelgetni senki, mint Ő.

De most jó kedvű volt,  mosolygott, egészséges volt és vidám. Jó volt odabújni hozzá és megölelgetni és igen még a cigaretta szag is megvolt, mint régen.

Naivan azt hittem ( mai napig naivan hiszek sok mindent ), az a Család, azok az Emberek, Szülők, Nagyszülők, Dédszülők, Barátok, akik körülvesznek születésem pillanatában, ott lesznek velem örökké. ÖRÖKKÉ!!! Nem mondta senki, vagy ha mondta is, jó pár korttyal többet ihattam a felejtés vizéből, mielőtt megérkeztem e világra, mert sikerült jól elfelejtenem! 

Hittem abban, hogy itt lesznek velem, a Kicsimamám akkor süt nekem piskótát, amikor csak akarom, amennyit csak akarok.... a Drága és Imádott Nagynéném, aki nem vér szerinti, de igenis annak számított, ÖRÖKKÉ itt lesz, és hajnalig tartó telefonbeszélgetést folytathatunk az élet nagy dolgairól.

De nem így lett.  

Az emlékek, amiket maguk mögött hagytak, fájók, de örömökben is gazdagok. Orvos-Tóth Noémi azt írta, " A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet....." Igen, napról-napra kicsit könnyebb. Nem könnyebb, más, megszokod a hiányukat, már nem sírsz, ha szobába belépsz, nem zokogsz a fényképeket nézegetve, csak mosolyogsz fájón, hogy itt ez a pillanat épp de jó volt.
Hiányoznak, az alig két éve elköltözött Apukám, a Nagynéném, az imádott Kicsimamám és Kicsipapám, akik immáron 32 éve költöztek vissza a Teremtőhöz. Nem múlnak el napok úgy, hogy ne gondoljak rájuk, egy illat, egy kép, egy mozdulat,bármi ami rájuk emlékeztet, hirtelen itt lesznek. Mint egy varázslat, látom a Mama mosolyát, a mozdulatot, ahogy piskótát készít, látom Aput, ahogy ül a konyhában és mértani pontossággal szeli apró kockára a zöldségeket a leveshez. Látom a Nagynénémet, ahogy kártyát vet, és vigyorogva közli, húzz másik lapot ez rossz lap, ilyet nem húzunk.. és nevetünk, teli szájjal röhögünk.... De ezek már csal emlékképek, amik már nem okoznak akkora fájdalmat, mint pár éve, hónapja, mert körbenőtte az élet!

Szülők, Nagyszülők, Barátok, Ismerősök száma egyre nagyobb, akik már Fentről tekintenek le rám és néha néznek ostobán, hogy mi a francot is művelsz már megint te lány!

Nyilván Apukám is fogja jó párszor a fejét, és vagy a röhögéstől fuldoklik éppen vagy a sírástól, hogy ennyi eszem van már megint....

Felfoghatatlan és elképzelhetetlen, hogy ennyi volt, cirka 48 év, amit kaptam belőle. Kb 38 amit ésszel már jól felfogtam.
Elszállt egy szempillantás alatt, anélkül, hogy esélyünk lett volna, jóvá tenni néhány hibát, megélni jó pár kalandot.

Kaptunk sokat, nem, nem pénzbeli gazdagságot, nem kézzel fogható dolgokat. Vannak pár apróbb emléktárgyak, amiket megtartunk, de az igazi kincseket, ugye nem tudjuk megmérni, kézzel fogni.

A kalandozást, mert míg egészséges volt, mentünk, mentünk mindenfelé, amerre akartunk és amire pénz volt.
A felfedezésre váró utakat, lemenni a térképről, Tőle kaptuk, tanultuk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró utacskák, amiket ha felfedezel, csodahelyekre bukkansz.

De a legnagyobb szomorúság, hogy sokszor mindezt akkor vesszük észre, mikor már késő és kesergünk szeretteink elvesztése felett.
Milyen más lenne, ha nap mint nap örömmel néznénk az Élőkre és hálát adnánk, hogy Ők még itt vannak.

Most kell Öket szeretni, mert hiába viszel kazalnyi csokrot a temetőbe, nem segít már. Most megérteni, szeretni,elfogadni és hálásnak lenni.

Megköszönni, hogy vannak még nekünk!






2013. augusztus 2., péntek

Kapuk-ajtók-ablakok

Nagyon szeretek fotózni, nem tudok, csak szeretek...
Nagyon szeretem a régi kapukat, ajtókat, ablakokat. Érdekes elgondolkodni, mennyi mindent tudnának mesélni, örömöt, bánatot, elválást, fájdalmat, megérkezést, új élet kezdéseket...

Minden napjaink során is elmegyünk, régi, régebbi korok ajtajai előtt, és eltűnődünk vajon mit rejthetnek a bezárt vagy félig nyitott ajtók.
Mit mesélnének, ha tudnának, kiket engedtek be, vagy éppen kit zártak ki megvédve ezzel a bent lakókat!

Sok féle ajtók, kapuk léteznek, fából, vasból, üvegből. Mindegyikük rejt titkokat, néhányukon beleshetünk és bepillantást nyerhetünk a "bentiek" életének egy kis részébe.
Mások zárva maradnak, nem is kell minden ajtón benézni, nem kell minden titkot tudni, az csak egy VALAKINEK adatott meg, Ő mindet tud.

Utazásaink, nyaralásaink során biztos mindannyian megálltunk egy-egy érdekesebb ajtó-kapu előtt, eltűnődve, milyen is lehet a kapu mögötti élet?

Néhányuk csodát rejt, másikuk gondokat.
Néhányuk virágokat, mások könnyeket.

Vajon, ha megállnának a mi ajtónk, kapunk előtt, mit gondolnának, mit rejt?
























 


 









2013. július 21., vasárnap

Nezde-Alman-tető

Szombaton rendezte túraszövetségünk, a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület, a Fejérkőtől-Tündérvölgyig Teljesítménytúrához tartozó, Szamárkő-Fejérkő-Szántód Teljesítménytúrát, melyen pontőrként vettem részt.
50-25-10-5 km-n lehetett nevezni, mi Márti túratársammal a nezdei ellenőrzőpontot kaptuk, köszönjük Ica, gyönyörű helyen lehettünk!
Az ellenőrzőpont, egy csodálatos panorámával megáldott dombtetőn, az Alman-tetőn volt.



Alman-tető, Somogyország legmagasabb pontja, a maga 316 méterével.
Jó, tudom vannak Hazánknak ennél sokkal magasabb pontjai, de mi somogyiak, ezzel a magassággal büszkélkedhetünk. A kilátás pedig minden nehézséget megér, ami a feljutást illeti.


A dombtetőn pillangók sokasága repkedett körülöttünk, hihetetlenül barátságosan hol rajtunk, hol a papíron pihentek.








A környékbeli települések, Nezde, Szólád, Teleki, Kötcse, amik a közvetlen közelben, csendes, nyugalmat, békét ígérő kis települések, igazi kis gyöngyszemként, észrevétlenül bújnak meg a dombok között.
A települések híresek boraikról és a szóládi löszpincék Európa díjasak!






Az Alman-tető közvetlen szomszédságában, csodaszép szoborparkot találunk, a Kupa-Koppány Emlékparkot.
Az Emlékpark, "Szkíta-Golgota" kegyhely, búcsújáróhely jellegű hely, szobrai, melyet 8-9 év alatt formáltak meg, a következők: 

Attila szobra, Csaba királyfi székely kapuja, Baján kagán köve, Magyar táltos szobra, Koppány szobra, Babba Mária szobra, Veronika harangláb, Kettős kereszt.

A helynek gyógyító energiái is vannak, a legenda szerint, idejártak gyógyulni az öregek és állítólag a legelő állatok is meggyógyultak, bizonyos területen.
A másik legenda szerint Koppány (Kupa) Vezér is itt van eltemetve.

Akár igazak a legendák, akár nem, a hely szépsége vitathatatlan, már a látványtól is jobb kedve lesz az emberlányának, hisz a Balaton látképe, innen fentről nézve lenyűgöző.

A közelben lévő Somogyváron szintén emlékparkot hoztak létre, melyről az alábbi linken olvashattok.
Kupavár 







 

(A fotók minőségéért, elnézést, de csak mobillal tudtam fényképezni.)

A Szoborpark feltétlenül megér egy kis sétát, na jó kis túrát, annyira szép és igen,  jobban érzi magát mindenki, ha kis sétát tesz ezen a helyen!


A szoborpark után, ha a dombról ereszkedünk lefelé, találunk egy kb.100 éves szelídgesztenye fát, ami nem honos errefelé, mégis itt áll sok-sok éve. Talán nem véletlenül! Talán pont a gyógyító helyet jelöli? :)

 


Rengeteg, gyönyörű, eldugott helyet találhatunk, közvetlen közelünkben, csak fel kell fedezni, így fogjuk kézen a Kedvesünket, a Családunkat, Barátainkat és fedezd fel a lakóhelyünk környékét!

Közben ne felejtsük el, a környezetre vigyázni kell, nem rongálni, óvjuk, hogy az utánunk jövők is gyönyörködni tudjanak benne!!!

2013. június 18., kedd

Hűsítő víz

Mivel kitört a nyár és vele együtt megérkezett a kánikula, néhány hűsítő képpel szeretném enyhíteni a hőséget!

Nem rég még tél volt